versek... |
|
|
...hangulatomhoz illően.
ARCHÍVUM
2010. március 2010. február 2010. január 2009. december 2009. november 2009. október 2009. szeptember 2009. augusztus 2009. július 2009. június 2009. május 2009. április 2009. március 2009. február 2009. január 2008. december 2008. november 2008. október 2008. szeptember 2008. augusztus 2008. július 2008. június 2008. május 2008. április 2008. március 2008. február 2008. január 2007. december 2007. november 2007. október 2007. szeptember 2007. augusztus 2007. július 2007. június 2007. május 2007. április 2007. március 2007. február 2007. január 2006. december 2006. november 2006. október 2006. szeptember 2006. augusztus 2006. július 2006. június 2006. május 2006. április 2006. március 2006. február 2006. január 2005. december 2005. november 2005. október 2005. szeptember 2005. augusztus 2005. július Linkek: A Blogom Verselnek: Versek Itt is versek Léna mila4651 Kilinkeltek: Isilya vrsblzs MILee  
|
2008. február 28., csütörtök
LVII
Rabod lévén, más dolgom mi legyen,
A világhosszú időt se szidom,
Kérdezni sem merem féltékenyen:
Oly bolond ez a szív, hogy bár teszel
2008. február 25., hétfő
Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek Vagy a törvény mit követelnek; Bent maga ura, aki rab Volt odakint, Én nem tudok örülni csak A magam törvénye szerint. Nem vagy enyém, míg magadé vagy: Még nem szeretsz. Míg cserébe a magadénak Szeretnél, teher is lehetsz. Alku, ha szent is, alku; nékem Más kell már: Semmiért Egészen! Két önzés titkos párbaja Minden egyéb Én többet kérek: azt, hogy a Sorsomnak alkatrésze légy. Félek mindenkitől, beteg S fáradt vagyok; Kívánlak így is, meglehet, De a hitem rég elhagyott. Hogy minden irtózó gyanakvást Elcsittithass, már nem tudok mást: Mutasd meg a teljes alázat És áldozat Örömét és hogy a világnak Kedvemért ellentéte vagy. Mert míg kell csak egy árva perc, Külön; neked, Míg magadra gondolni mersz, Míg sajnálod az életed, Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan Halott és akarattalan: Addig nem vagy a többieknél Se jobb, se több, Addig idegen is lehetnél, Addig énhozzám nincs közöd. Kit törvény véd, felebarátnak Még jó lehet; Törvényen kívűl, mint az állat, Olyan légy, hogy szeresselek. Mint lámpa, ha lecsavarom, Ne élj, mikor nem akarom; Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan Börtönt ne lásd; És én majd elvégzem magamban, Hogy zsarnokságom megbocsásd. 2008. február 24., vasárnap
2.
Szeretsz-e te, vagy szeretél-e már,
2008. február 20., szerda
Előttünk már hamvassá vált az út,
Illattá s csenddé. Titkok illata
Igézve álltam, soká, csöndesen, 2008. február 13., szerda
s ha nem volt még halálos szerelem, azt akarom, ez halálos legyen, értelmes kín: mert nincs értelme annak, ha embernek üres kínjai vannak, s ha nem szeretsz úgy, mint tenmagadat, én meg fogom majd ölni magamat, nem hogy szerelmem vagy bosszúm mutassam, de jobban fájna elsorvadni lassan, s árnyék leszek, melytől szorongva félsz, bíró, kitől büntetést nem remélsz: Vigyázz! Ne hagyj meghalnom, amíg élsz!
Ki őriz mit? Szitakötő-nyarat, 2008. február 7., csütörtök
Én nem tudom, mi fenyeget az estek csipkés árnyain; mint romló halról a legyek, szétszállnak tőle álmaim. És nem tudom, mily dajkahang cseng a szivembe csendesen: nyugodj, hiszen csak este van s mitől is félnél, kedvesem? 2008. február 5., kedd
Gyengék vagyunk és sérülékenyek, 2008. február 4., hétfő
Száradok, törődöm, korán elöregszem. A sivatag földön álmatlanul fekszem. Éltető, friss nedvek nagy eres husomba nem öntenek kedvet s epedek busongva. Szemem is öregbül, árnyékolja árok. Könnyes bölcseség ül rajta mint a hályog. Gyors emlékpojácák forgatnak meg ébren s alva ujra játsszák, mily bolondul éltem. Nehéz ez a bánat, nem birja az elme. Ifjits meg, bocsánat! Flóra szép szerelme! |